Fortuna óda

A szerencse forgandó,
forduljon hát felénk,
feledtesse sebeinket,
mit a múlt vájt belénk!


Szép szemének fényében
fürödnék már én is,
szenvedésben térd-gázolni
nem szenvedély, nem fétis.


Egészségben, gazdagságban,
szeretetben mámor-lubickolnánk,
boldogságunk nektarinját
másokkal is megosztanánk.


Tudom, most, az út elején
lábaink még gyengék,
de egymást támogatva
villám nem csap belénk.


Lelkem problémáit
testem köpködi ki,
nem nagy a baj,
segít megújulni.


Amint felszabadulunk
testünk sem béklyóz már,
itteni életünkben
tudom, hogy jóság vár.


Most kezdtünk el még csak
közös ösvényt járni,
de érzem, hogy fogjuk egymást
vénséges testben látni.


Szeretlek hát Téged,
míg jár bennem a lélek,
most ad jót az élet,
s ad majd még, ezret.