Alkony és a Tücsökzene - Szívspirál

Fény tör át a falakon,
én meg csak hagyom,
a szemeim elrágják.
Te bizony itt állsz a nyakamon,
semmi bizalom,
az nekem sosem járt.

Hát akkor viszlát, maradnék,
de nekem túl sok már a szabály.
Álmodd magadnak a másét,
s hazugságból profitálj.

Szép színekről álmodom,
jobb, ha nem tudom,
hogy mért is bujkáltál.
Most mégis itt állsz,
én meg feladom,
halkan dúdolom:
Még forog a szívspirál.

Hát akkor viszlát, maradnék,
de nekem túl sok már a szabály.
Álmodd magadnak a másét,
s hazugságból profitálj.

Alkony és a Tücsökzene - Légkondícionált lelkek

Égszínkék szemekkel
meredhetsz,
remeghetsz életem.
Úgy is jó, így is szép,
hazudjunk,
maradjunk részegen..

De ha meguntam, felébredek,
körbenézek,
hazamegyek,
nem kellenek mosolygós fejek,
én anélkül is szeretlek,
a holnapból minden látható,
nem egy nagy információ,
mindig itt maradok veletek...
légkondícionált lelkek.

Magamban álmodok,
mormolok,
szorongok csillagom.
Holnapra elmúlik
vicsorgós,
acsargós rémálmom...

De ha meguntam, felébredek,
körbenézek,
hazamegyek,
nem kellenek mosolygós fejek,
én anélkül is szeretlek,
a holnapból minden látható,
nem egy nagy információ,
mindig itt maradok veletek...
légkondícionált lelkek.