Alkony és a Tücsökzene - Szívspirál

Fény tör át a falakon,
én meg csak hagyom,
a szemeim elrágják.
Te bizony itt állsz a nyakamon,
semmi bizalom,
az nekem sosem járt.

Hát akkor viszlát, maradnék,
de nekem túl sok már a szabály.
Álmodd magadnak a másét,
s hazugságból profitálj.

Szép színekről álmodom,
jobb, ha nem tudom,
hogy mért is bujkáltál.
Most mégis itt állsz,
én meg feladom,
halkan dúdolom:
Még forog a szívspirál.

Hát akkor viszlát, maradnék,
de nekem túl sok már a szabály.
Álmodd magadnak a másét,
s hazugságból profitálj.