Erőd leszek

Maroknyi önteltség,
mit felemészt lassan a hit,
a bizalom porából
hegyet, s hozzá várat épít
biztos szerelmed.

Két kicsi tükörkép,
mit boldogságnak vélünk,
ha önmagunkba fogadjuk,
a gondokkal megküzdünk,
jöjjön is bármi.

Tegnap bántottalak,
Veled is önmagamat.
Hogy nézzünk tükörbe,
ha tűfogak mardosnak
értelmetlen ködfelhőt?

Szívem darabja vagy,
s így én a tiedé,
jóságba ágyazott
parányi szellemmé
írjuk a múltat.

Veled az erő itt bennem,
s erőd leszek örökre,
bágyadt alkonyon
fényt festünk jövőnkre
bizalmunk hangjával.

Gyermeki kacagás
oldja fel béklyónkat,
otthona leszünk így
hajléktalan egymásnak,
zöldellő kertekkel.