Vallomás

Bátorságot meríteni belőled
oly egyszerű,
Tisztán látó szemedből
sugárzik a derű.


Kételyszilánkom sok volt,
de elszállt már,
Szerelmem lángjába a
forróság visszajár.


Erősebb, mint valaha,
ha lehet ezt így mondani,
S ha mégis akadály
jő, le tudjuk majd küzdeni.


Messze szállunk nem sokára,
földre, mely oly' idegen,
Fogsz erősen, már nem félek,
hisz mindig itt vagy velem.


Mindenféle fájdalmakra
Te vagy a jó orvosság,
Édes, drága Tamásom,
a neved tiszta boldogság.


Szívem tele, majd' szétrobban,
s most picit túl is csordult,
Mégis veled már nem félek,
az élet is felénk fordult.


Szerelmemből kieshetetlen!
Örök kincseddé tegyél!
Életemnek szerves része,
igaz párom legyél!

Mindenben kitartunk

Pár csepp pára,
ezt hagytad itt tegnap,
bennem meg a vágyat
egy merészebb életre.


Újfajta önmagam
még meg sem emésztem,
és máris elértem
egy kékvérű világot.


Félelmem hasztalan,
jó életbe csöppenek,
hol hasznosak a megtettek,
béke, s nyugalom van


Melletted lábamat
megvetem a szilárd talajba,
hogy még a vak is láthassa:
mindenben kitartunk.