Vallomás

Bátorságot meríteni belőled
oly egyszerű,
Tisztán látó szemedből
sugárzik a derű.


Kételyszilánkom sok volt,
de elszállt már,
Szerelmem lángjába a
forróság visszajár.


Erősebb, mint valaha,
ha lehet ezt így mondani,
S ha mégis akadály
jő, le tudjuk majd küzdeni.


Messze szállunk nem sokára,
földre, mely oly' idegen,
Fogsz erősen, már nem félek,
hisz mindig itt vagy velem.


Mindenféle fájdalmakra
Te vagy a jó orvosság,
Édes, drága Tamásom,
a neved tiszta boldogság.


Szívem tele, majd' szétrobban,
s most picit túl is csordult,
Mégis veled már nem félek,
az élet is felénk fordult.


Szerelmemből kieshetetlen!
Örök kincseddé tegyél!
Életemnek szerves része,
igaz párom legyél!