árnyalatokba foglalt csoda.
Ha távolodom,
szíved mágnesként vonzza
féktelen szívemet.
Álom vagy Te,
képlékeny anyagú állandóság.
Ha felébrednék,
újból nyugalomba ringatnád
vad féllényedet.
Erő vagy Te,
úszom forró íriszedben.
Ha vak lennék is,
követném villódzó fényedben
végtelen nyugalmad.
Látomás vagy Te,
délibáb-mámorom középpontja.
Ha bátrabb lennék,
igaz valóságba fordítana
minden pillanat.
Szántóföld vagy Te,
termékeny, éltető vágyakkal.
Ha felélesztesz,
learatom a nekem szánt szárnyakkal
közös életünk.
Csönd vagy Te,
átitatod napjaim szövetét.
Ha énekbe foglalnám
sem lenne "olyan", mit beléd
kell zajongnom.
Békém vagy Te,
nyugalomba fordító szívizmom.
Ha dobbanni szűnnék
egy déreres, vén napon,
tudom, hogy ott lennél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése