Párafoltot nyal ujjhegyem.
Tartom, míg fáradt vonalakból
formát nem szenved
szíved üveglapjaira.
Magamnak szültem világom...
Borítóterveket szabok rá
virtuális mámor-szirmokból,
tökéletesre tervezem;
valahogy messze nem hibátlan.
Hány számot kell megfaragnom,
mire köd-lelkemmel felfogom:
túl messze van a szellőbe
font megváltóm?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése