Olyan vagy nekem,
Mint szürke felhő a csillagos égen.
Olyan vagy nekem,
Mint halvány láng a sötétségben.
Olyan vagy nekem,
Mint bánat a könnycseppben,
Olyan vagy nekem,
Mint halál az életben.
Olyan vagy nekem,
Mint az elérhetetlen szerelem,
Olyan vagy nekem,
Mint pocsolyában a vérem,
Olyan vagy nekem,
Mint álom zord éjeken,
Olyan vagy nekem,
Mint üvöltés a csendben.
Olyan vagy nekem,
Mint hang a fejemben,
Olyan vagy nekem,
Mint vérontás a békében,
Olyan vagy nekem,
Mint vihar a szélcsendben,
Olyan vagy nekem,
Mint rím a versemben.
Olyan vagy nekem,
Mint dallam a csendben,
Olyan vagy nekem,
Mint a napfényben egy szellem,
Olyan vagy nekem,
Mint győzelem a vereségben,
Olyan vagy nekem,
Mint vadállat a rengetegben.
Olyan vagy nekem...
2011. március 24.
Én is vagyok... (régi idők 5.)
Fényárban úszó gyötrelem,
Sötétben viruló félelem.
Az álmok valóra válnak egyszer,
Minek várjak perceket?
Merre van a kínzó álom?
Boldogság agyarát látom.
A szeretet meggyilkol egyszer,
Minek várjam, míg eltemet?
Hazug igazság a vágy.
Húzva taszít már az ágy.
Mindig a nyugalom lesz a fegyver,
Minek féljek addig is?
Én is vagyok,
Én is élek,
Én is félek,
Én is várok!
Minek látok?
Minek kérlek?
Minek szeretlek?
Minek szálltok? (velem)
S most itt állok a tömegben
Szeretnék szépet mondani...
Szeretném a látomást
Úgysem érted.
Sötétben viruló félelem.
Az álmok valóra válnak egyszer,
Minek várjak perceket?
Merre van a kínzó álom?
Boldogság agyarát látom.
A szeretet meggyilkol egyszer,
Minek várjam, míg eltemet?
Hazug igazság a vágy.
Húzva taszít már az ágy.
Mindig a nyugalom lesz a fegyver,
Minek féljek addig is?
Én is vagyok,
Én is élek,
Én is félek,
Én is várok!
Minek látok?
Minek kérlek?
Minek szeretlek?
Minek szálltok? (velem)
S most itt állok a tömegben
Szeretnék szépet mondani...
Szeretném a látomást
Úgysem érted.
Van, aki... (régi idők 4.)
Van, aki neki menne az égnek,
Van, aki ízét érzi a vérnek.
Van, akit álmában ér el a halál,
Van, ki a sárban is aranyat talál.
Van, kinek értelmet ad egy gyűrű,
Van, kinek a sivatag túl sűrű.
Van, kinek borzalom az élet,
De mindig van, aki szeret téged!
Van, aki ízét érzi a vérnek.
Van, akit álmában ér el a halál,
Van, ki a sárban is aranyat talál.
Van, kinek értelmet ad egy gyűrű,
Van, kinek a sivatag túl sűrű.
Van, kinek borzalom az élet,
De mindig van, aki szeret téged!
Címkék:
kedveskedő,
lélekmorzsák,
merengő,
régi-idők-sorozat,
szeretés
Béke (régi idők 3.)
Ajtó a plafonon,
Álmomat feladom,
Túl sok már a küzdelem,
Felhőkben a végzetem.
Szép kóró áll a szélben,
Csecsemő a megnyúlt méhben,
Kivégzésre vár a kisded
Születés után halál az élet.
Verőfényes téli alkonyon
Félhullaként álmodom,
Bárányfelhőkből ömlik a sav,
Sajnálom, hogy magadra hagytalak!
Álmomat feladom,
Túl sok már a küzdelem,
Felhőkben a végzetem.
Szép kóró áll a szélben,
Csecsemő a megnyúlt méhben,
Kivégzésre vár a kisded
Születés után halál az élet.
Verőfényes téli alkonyon
Félhullaként álmodom,
Bárányfelhőkből ömlik a sav,
Sajnálom, hogy magadra hagytalak!
Címkék:
bírálat,
félve-fájás,
lélekmorzsák,
múltrévedő,
régi-idők-sorozat
Első látásra (régi idők 2.)
Liliom arcú szobor
áll a márványon
nézlek...
áll a márványon
nézlek...
Címkék:
lélekmorzsák,
régi-idők-sorozat,
szeretés,
szösszenet
Keresd a határt (régi idők 1.)
Milyen világ az, melyben olyan mester tanítja az elveket, aki ugyanolyan hibákat ejt a művekben, mint az őt magasba emelő tanítványok?
Milyen világ az, melyben a szeretet helyett a hazugság és a félelem által gerjesztett érzelmek uralkodnak?
Milyen világ az, ami önnön balgasága miatt szűnik majd meg létezni?
*
Ha egy válaszra vársz,
Minden hiába,
Az összes embernek csak
Akkor nagy a szája,
Ha szidni kell a rendszert,
Mi mindannyiunkat megvert.
Ha egy válaszra vársz,
Minden veszett,
Azok, kik el akarják
Kapni a legyet
Hibásan gondolkoznak...
De szabad elvük megmaradhat.
Ha egy válaszra vársz,
A kérdést tedd fel,
S ha már soha senki
Nem felel,
Állj meg a sárban...
A katarzis torkában!
*
Nem léphetsz a gondon át,
Keresd meg a határát!
Milyen világ az, melyben a szeretet helyett a hazugság és a félelem által gerjesztett érzelmek uralkodnak?
Milyen világ az, ami önnön balgasága miatt szűnik majd meg létezni?
*
Ha egy válaszra vársz,
Minden hiába,
Az összes embernek csak
Akkor nagy a szája,
Ha szidni kell a rendszert,
Mi mindannyiunkat megvert.
Ha egy válaszra vársz,
Minden veszett,
Azok, kik el akarják
Kapni a legyet
Hibásan gondolkoznak...
De szabad elvük megmaradhat.
Ha egy válaszra vársz,
A kérdést tedd fel,
S ha már soha senki
Nem felel,
Állj meg a sárban...
A katarzis torkában!
*
Nem léphetsz a gondon át,
Keresd meg a határát!
2011. március 21.
Színes-zajos
Olyan mámor ez,
melyben a színek miriádja
nem a képektől,
hanem a teremtőtől
ringatja álomba
szellő-lelkemet.
Olyan csoda ez,
melyben a zajok szűrőjén át
nem a hangok,
hanem a rezgések
szelídítik parázsba
lángoló szívedet.
Kettőnk színei és zajai ezek,
ahogy egymásra lelnek,
szép csendesen,
majd zajosan,
nem lelketlenül,
csakis hangosan,
hogy vágytalan
vágyódásban
örökre megkössön,
mit tudhatatlan felhőkön
idáig ringattunk.
melyben a színek miriádja
nem a képektől,
hanem a teremtőtől
ringatja álomba
szellő-lelkemet.
Olyan csoda ez,
melyben a zajok szűrőjén át
nem a hangok,
hanem a rezgések
szelídítik parázsba
lángoló szívedet.
Kettőnk színei és zajai ezek,
ahogy egymásra lelnek,
szép csendesen,
majd zajosan,
nem lelketlenül,
csakis hangosan,
hogy vágytalan
vágyódásban
örökre megkössön,
mit tudhatatlan felhőkön
idáig ringattunk.
Címkék:
bentikinti-kintibenti,
lélekmorzsák,
merengő,
szeretés
2011. március 16.
Békém vagy
Színfolt vagy Te,
árnyalatokba foglalt csoda.
Ha távolodom,
szíved mágnesként vonzza
féktelen szívemet.
Álom vagy Te,
képlékeny anyagú állandóság.
Ha felébrednék,
újból nyugalomba ringatnád
vad féllényedet.
Erő vagy Te,
úszom forró íriszedben.
Ha vak lennék is,
követném villódzó fényedben
végtelen nyugalmad.
Látomás vagy Te,
délibáb-mámorom középpontja.
Ha bátrabb lennék,
igaz valóságba fordítana
minden pillanat.
Szántóföld vagy Te,
termékeny, éltető vágyakkal.
Ha felélesztesz,
learatom a nekem szánt szárnyakkal
közös életünk.
Csönd vagy Te,
átitatod napjaim szövetét.
Ha énekbe foglalnám
sem lenne "olyan", mit beléd
kell zajongnom.
Békém vagy Te,
nyugalomba fordító szívizmom.
Ha dobbanni szűnnék
egy déreres, vén napon,
tudom, hogy ott lennél.
árnyalatokba foglalt csoda.
Ha távolodom,
szíved mágnesként vonzza
féktelen szívemet.
Álom vagy Te,
képlékeny anyagú állandóság.
Ha felébrednék,
újból nyugalomba ringatnád
vad féllényedet.
Erő vagy Te,
úszom forró íriszedben.
Ha vak lennék is,
követném villódzó fényedben
végtelen nyugalmad.
Látomás vagy Te,
délibáb-mámorom középpontja.
Ha bátrabb lennék,
igaz valóságba fordítana
minden pillanat.
Szántóföld vagy Te,
termékeny, éltető vágyakkal.
Ha felélesztesz,
learatom a nekem szánt szárnyakkal
közös életünk.
Csönd vagy Te,
átitatod napjaim szövetét.
Ha énekbe foglalnám
sem lenne "olyan", mit beléd
kell zajongnom.
Békém vagy Te,
nyugalomba fordító szívizmom.
Ha dobbanni szűnnék
egy déreres, vén napon,
tudom, hogy ott lennél.
Címkék:
bentikinti-kintibenti,
lélekmorzsák,
merengő,
szeretés
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)