Fényárban úszó gyötrelem,
Sötétben viruló félelem.
Az álmok valóra válnak egyszer,
Minek várjak perceket?
Merre van a kínzó álom?
Boldogság agyarát látom.
A szeretet meggyilkol egyszer,
Minek várjam, míg eltemet?
Hazug igazság a vágy.
Húzva taszít már az ágy.
Mindig a nyugalom lesz a fegyver,
Minek féljek addig is?
Én is vagyok,
Én is élek,
Én is félek,
Én is várok!
Minek látok?
Minek kérlek?
Minek szeretlek?
Minek szálltok? (velem)
S most itt állok a tömegben
Szeretnék szépet mondani...
Szeretném a látomást
Úgysem érted.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése