Most arcomra súgja bánatát egy felhő.
- Átérzem, kedves. - mondom neki,
de messzi tájakra húz képzetem.
Felhőm, én irigykedem.
Sivár puszták fölött szállok,
s keresem egyetlen, örökéletű fámat...
nem jön el.
Nem voltam elég kitartó...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése