Magány-hiány

Előttem pergett egyszerre
múlt, jelen, s jövő képe.
Ártatlan szorítások morzsolták,
mit a szívem szomjazott.
Szabadság.

Újra szólít a drága
csöndbe zárt lárva,
lelkem most némán kong,
hogy eltemesselek végre.
Maskara.

Jelmezemmel magamat
is becsaptam, egy madarat
bezártam a mély verembe,
hol jól érezhette magát.
Illúzió-harmat.

Végzetem, bizsereg mindenem,
elveszett életem
porán lambadát jár
a visszavágyódás.
Magány-hiány.