Megfeszülve

Szenteltvizes forrás vagyok,
ússz csak bennem, felszabadítok
minden áldatlan pillanatot,
miről más álmában rimánkodott.
Hajnali kurta szellőben elhiszem,
hogy mit álarcod súgott nekem,
nem csak önnön kéjes képzetem,
hanem igaz, s hű másik felem.
Nézel, s már tudom,
küzdesz, mint megannyi húsom
s vérem a szív ellen,
megfeszülve, át a télen...

Mindenre kiható szenvedéllyel akarás vagy,
s vagyok maga a haladás,
így mégis belém halsz,
s beléd én is,
a beteljesedés elhagyta
sziromeres lelkünket.
Szeress, s én is szeretlek.