Falomlás

Mosolyogtál, láttam.
A szél is felerősödött,
s csak vártam, hogy
erőre kapj.
Nem késtünk el,
csak félünk a téltől,
mert nem látjuk a
hóban a csillagok
táncát.
A másik szemével
is látunk,
néha kegyetlen
tükröt tartunk
egymás arca elé.
Ilyenkor szomjazzuk
szembogarunk fényét.
Bátor leszek,
erős, és szerető.
Ettől szárnyra kapsz
te is, gyengédebb
mosollyal melegítesz
körbe.
Egymásra találunk,
s nem lesz, ki
elszerethetne minket.
Itt vagyok előtted,
s ha behunyom szememet,
hangod az első,
tekinteted a következő,
mi békét hoz a semmibe.
Ismét kezedbe veszed kezem,
s csókkal hinted a falakat,
melyek végre leomlanak.
Megtaláltalak.