Nyomat

Merítek erőt a sötétségből.

Számlapokra írt megváltótól
vártam a szikrát,
mi nem jött el.
Messzi terhek csak felsejlenek,
s rút karokba zárják
a felismerés magját,
mi gyökeret eresztett szívemben.
Mindent megváltó gondolatok
csalfa vakfoltjába csábított
a reménytelenség,
mi magányomat tolta.

S most én, ki a bolhát
is testvérének látja,
Én, ki erők erejével
voltam anya,
Én taposok újabb nyomot,
s leszek üres némasága
a végeláthatatlan
mesgyék vándorának.

Szégyeld magad.