Párolog a sánta félelem...
tudnálak érte gyűlölni,
de a szabadság lángnyelvéből
úszva távozik a méreg.
Kócos hajadba belekap
a tintafoltos szellő,
s én némán intek az égbe,
hogy csak még egy percre
álljon meg a vágtató világ;
kanócára búrát nyomok,
levegőtlenségére imát súgok,
hogy folttalan szennyben
fürössze a menny.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hihetetlen, hogy milyen hasonlatokat tudsz használni!
VálaszTörlésMintha szívemből szakadnának a szavak, de magam sosem tudnám kimondani őket...
hát igyekszem, de azért mehetne jobban is. :) köszönöm. :)
VálaszTörlésbeleborzongós.
VálaszTörlés