Gyermek vagyunk

Levél vagyunk erek nélkül,
bennünk a fény egyre vénül.

Gyertya vagyunk viasz nélkül,
bennünk a láng meg-megszédül.

Zene vagyunk dallam nélkül,
bennünk a hang képpel vegyül.

Festmény vagyunk színek nélkül,
bennünk a kor újra szépül.

Álmok vagyunk lényeg nélkül,
bennünk az éj mélyre merül.

Napfény vagyunk meleg nélkül,
bennünk a pír fel-felderül.

Vágyak vagyunk érvek nélkül,
szívünk remeg, ajkunk szűkül.

Tenger vagyunk mélység nélkül,
bennünk a víz éggé kékül.

Virág vagyunk szirmok nélkül,
bennünk a szél tánccal szédül.

Festék vagyunk ecset nélkül,
bennünk a szív tovább mélyül.

Otthon vagyunk lakók nélkül,
bennünk a csend dalra zendül.

Hűs szél vagyunk mámor nélkül,
bennünk a húr meg-megpendül.

Király vagyunk ország nélkül,
bennünk a vár homokból épül.

Regény vagyunk főhős nélkül,
bennünk a szó harcba lendül.

Mese vagyunk végszó nélkül;
Gyermek vagyunk mind, legbelül.