Ha megszakad az adás,
s a némaság ölel körbe,
gondolataim bűvkörébe
fulladok, mint szűk
szövetszálak réseibe
a bolha.
Ki hallja meg akkor
a kék illatok mögötti
párolgásomat?
Így is, oly' sekély
alattam a talaj; ne játszd
a megmentőt, mert ha
egy percre elgyengülök,
átcsurranok beléd,
s nem lesz sem Isten,
sem ember, aki átírhatna
saját pergamenjére.
Láttad már a hűs nyári
szellő ibolya-színét?
Kóstoltad már a liliom
hófehér illatát?
Ugyan miért lenne más
a bőröd színe?
Miért lenne torz
rozsdás illatod?
Szememben te is ibolya-
színben táncolsz,
s illatodat is hófehér
lilomként ízlelem.
Mi az oka?
Egyszerű:
szeretem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése