Morzsolnám a fényeket
egyetlen apró pontba,
hogy a lázas világ
csillagokba bújva
figyelje magát.
Képkeretbe pakollak,
falamra függesztlek,
ha megunom magamat,
Hát arcomba helyezlek
uszadék világ.
Szíveket rajzolunk,
hogy melegnek érezzük
azt a pár percet,
mit megadtak nekünk
ősi vércseppek.
De altatót fújnak
az érzékek házában:
a démoni kezek közt
földbe túrt vágyakban
mosolyod részegít.
Lennék a Holdad,
mely egyetlen pontba
morzsolná fényedet
arcodba bújva,
hogy figyelje magát...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése