Szemben

Két külön oldalán állunk a világnak,
szemben egymással. Benned az elnyújtott
egység lobban lángra, én a lekerekített
egészhez állok közelebb. A hurok torkod
köré fonódva ítél magányra, míg bennem
a mindenség sokasága nyomja el az akaratot.
Az ostor szemeid előtt kanyarodik a végtelen
felé, s ha akarnád, megérinthetnéd,
visszaránthatnád. Én csupán a kezdetet,
az egészet ölelhetem keblemre.
Te belőlem indulsz, én belőled eredek,
s mégis, e világnyi egyezés szüli
összeegyeztethetetlenségünket.
Hasonlóságunkban van a különbség, az
egyezésünk szüli a távolságot, hiszen
egymással szemben állunk a
mindenség két oldalán...