Viszek egy illatot. Fölém hajol, oltalmaz.
Már messze járok, mégis viszek egy illatot,
egy védelmező foltot, mely most ugrott ki
a legendák egyik oldaláról. Ősi hallgatása
visszhangzik fülemben.
Dallamos hangok, félmosoly, nevetés.
Én meg csak viszem az illatot, mint
kisgyermek a játékát; engedni tudatlan,
szorongatni képtelen... csupán van.
Rossz levegő elleni gyógyszer.
S én, tehetetlen bolond,
csak viszek egy illatot.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nekem ez favorit!
VálaszTörlésennek igazán örülök :)
VálaszTörlésViszek egy virágot. Fölé hajolok, oltalmazom.
VálaszTörlésKezemben tartom, gyengéden, mégis biztosan,
csodálom csak, én viszem, ő vigyáz rám,
nem is tudom, csupán érzem, hogy velem van.
Tündöklik, szemünknek leg-kedvesebb
színekben pompáz; sosem-hervad.
Viszem a virágot, tudatlan, örök.
Kikacagnak, üres a kezem, de én tudom
virágom ott van velem.
Az egész Világnak adhatnám,
de csak ő látja. Néki adom.
Csak viszek egy virágot.