Hagytam, hogy a méregfogak
durván bőrödbe marjanak.
Sajnálom kedves, ez is én vagyok,
de szeretlek, s szívedben nyomot hagyok.
El kéne fordulnom, de akaratom gyenge,
így inkább visszazuhanok cián-medrembe.
Onnan figyellek, s míg lélegzetedet hallom,
álomba ringat majd az örök nyugalom...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése