Lányanyák

Te-én, én-te... mi.
Kicsiny anyus, nagy anyus... anyukák.
Sorsunk nem épít száz csodát,
csak várfalba zárja két lányát.

Legalább nem vagyunk egyedül,
legalább kézenfogva ül
mellettünk a magány.
Csak két lányanya-anyalány...

Gyermekünk a világ maga,
anyalány-lányanya.
Életünk egy könyvbe zárva,
az olvasók pedig a barlangba
hullottak rég...
nyeljük egymás félelmét.

Jön még, jöhet még
életünkbe szépség,
majd egymás kezébe adjuk
a boldogság kulcsát nem hagyjuk,
nem hagyhatjuk.

Ott leszünk egymásnak,
mint tegnap a mának,
támfal a várnak,
lány az anyának,
anya a lánynak,
dús szél a virágnak.