Tükör

Ahogy a hártyás felhők
nyaldossák a hegyek pengefogait,
úgy suhan lélegzetem
hangszaggató fájdalma
most füledbe.

Tán nem akartad hallani,
mit feléd sikoltottam,
de bőrödbe itta magát
a kérdés:
Szeret?

Ott honol majd benned
mindig, s csak akkor
oldhatod fel magadban,
ha hangosan ki is mondod.

Akkorra már én
leszek néma,
s te húzhatsz csak vissza
az átkozott csendből,

mit annyira szeretsz,
mit tőled tanultam,
akkor majd átkozod!